Mindfulness, Mindset, Önszeretet
Tegnap este szakadó esőben indultam el otthonról, nálam volt a kedvenc esernyőm is. Amikor odaértem a meditációs stúdióba, csak letettem az ajtó mellé az esernyőtartóba, aztán ahogy beléptem a terembe, teljesen meg is feledkeztem róla. A közös gyakorlás után még beszélgettünk egy kicsit, nem is egyedül jöttem el, úgyhogy teljesen kiment a fejemből, hogy elhozzam az esernyőt. Mivel ekkorra már teljesen elállt az eső, már majdnem otthon voltam, amikor eszembe jutott, hogy az esernyőm ott maradt.
Negatív gondolati spirál
Régebben tudod mi következett volna ezután? Jöttek volna szépen sorban a „hogy lehetek ilyen hülye, hogy ott hagytam” meg a „legalább eszembe juthatott volna, hogy elhozzam” gondolatok. Önostorozás, önhibáztatás és tuti, hogy még jó ideig ezen kattogtam volna. Sőt, rosszabb napokon ebből az apróságból eljutottam volna egészen a „nem igaz, hogy még erre sem vagyok képes…” gondolatokig. Szép kis negatív spirál, ugye? Pedig tényleg egy apróságból indult az egész…
Gondolj csak bele, hányszor kerülünk hasonló helyzetekbe nap mint nap: megfeledkezünk dolgokról, hibázunk, tévedünk, rossz döntéseket hozunk. És a legtöbbször cseppet sem vagyunk kedvesek magunkkal. Sőt, sokszor éppen az ellenkezőjét tesszük, mint amire egy ilyen helyzetben szükségünk lenne: megértésre, támogatásra, kedvességre és szeretetre. Igen, önmagunktól.
Önostorozás helyett tudatos döntés
A mindfulness gyakorlása arra is megtanít, hogy ne vesszünk el a gondolatainkban, és képesek legyünk észrevenni, hogy elindultunk lefelé egy negatív spirálban. Ha pedig észrevesszük, hozhatunk egy tudatos döntést, hogy kihozzuk magunkat onnan, és közben tudjunk együttérzőek lenni önmagunkkal, ítélkezés és önbántás nélkül.
Tegnap este pontosan ez történt velem is. Amikor a villamoson belém hasított a felismerés, hogy nincs nálam az esernyő, az első gondolatom ez volt: „OK, akkor holnap felhívom a stúdiót és megkérdezem, mikor ugorhatok be érte”. Ahogy sétáltam hazafelé, mélyeket lélegeztem a hűvös esti levegőből és már csak hálát éreztem: elállt az eső, most nincs is szükségem az esernyőre, minden rendben.
A mindfulness gyakorlása nem abban segít, hogy soha többé ne legyenek negatív gondolataid. Hanem abban, hogy tisztában legyél azzal, hogy mi történik a fejedben és ne csak tehetetlenül sodródj a negatív gondolatokkal, hanem képes legyél tudatosan kilépni a spirálból.
Ha Te is szeretnéd elkezdeni a mindfulness gyakorlását, csatlakozz az októberben induló 7 napos ingyenes Mindfulness a mindennapokban kihíváshoz! Hamarosan jövök a részletekkel.
Könyv, Mindset, Önismeret
A szerzőről röviden
Vishen Lakhianiról annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy ő alapította a Mindvalley-t, ami egy személyes fejlődésre fókuszáló oktatási platform és közösség. A könyvet az ő innovatív látásmódja teszi igazán különlegessé és szerethetővé. Látásmódjának egyediségéhez nagyban hozzájárul az is, hogy eredetileg mérnök-informatikus végzettséggel rendelkezik, ezért saját bevallása szerint olyan mintákat is észrevesz, amiket mások nem, és egészen szokatlan módon képes összefüggéseket meglátni.
Miben más, mint a többi önfejlesztő könyv?
Ami szerintem a könyv igazi erejét adja, az az, hogy a szokásos „váltsd meg a világot” típusú önfejlesztő írásokkal ellentétben meglepően gyakorlatias: rengeteg konkrét megvalósítható ötletet ad arra, hogy hogyan tudjuk meghekkelni a saját elménket és kilépni a megszokott gondolati mintáinkból.
A könyv üzenete ugyanis pontosan ez: igenis meg lehet kérdőjelezni azokat a szabályokat, amelyek generációról generációra öröklődnek, és amelyeket a szerző relatív igazságoknak nevez, hiszen nemcsak igaznak, hanem kőbe vésettnek is hisszük őket. Olyannyira, hogy sokszor éppen ezek az átvett szabályok (a frappáns magyar fordításban „ökörszabályok”) gátolnak meg minket abban, hogy valóban azt az életet éljük, amit szeretnénk.
Gondold újra
A szerző saját tapasztalataiból és általa tanulmányozott sikeres emberek életéből merítve segít újragondolni ezeket az ökörszabályokat, hogy észrevegyük: kezdhetünk teljesen tiszta lappal és felállíthatjuk a saját szabályainkat. Ebből kiindulva pedig újratervezhetjük a tudatunkat és új valóságmodelleket állíthatunk fel. Olyanokat, amelyekkel valóban tudunk azonosulni. Ráébredünk, hogy a relatív igazságok egyáltalán nincsenek kőbe vésve, csak tudatosítanunk kell, hogy mi magunk alakítjuk őket.
Ez tényleg nem a megszokott önfejlesztő könyv. A szerző egyedi látásmódjának köszönhetően garantáltan el fogsz gondolkodni azon, hogy a szabályok, amelyek között élsz, igenis megkérdőjelezhetőek és nem kell, hogy az egész életedet az elvárások, a megfelelési kényszer és a tanult korlátok között éld le egy olyan valóságban, amit megváltoztathatatlannak hiszel.
Igenis van választásod! Ehhez viszont újra kell gondolnod mindent, amit eddig ismertél – a könyv pedig pontosan ehhez mutatja az utat.
Ültesd át a gyakorlatba, kísérletezz
Vishen mindent meg is tesz azért, hogy ne csak elgondolkodtassa, hanem „meg is dolgoztassa” az olvasót. A könyvben ugyanis számos gyakorlat segít, hogy a szerző által leírtakat ki is tudjuk próbálni és lehetőséget ad, hogy kísérletezzünk egy kicsit a saját életünkben. A szerző inspirációt nyújt új, a személyes fejlődésünket támogató szokások kialakításához is, például a hat-fázis meditáció formájában, amit akár mi magunk is beépíthetünk a reggeli rutinunkba.
A tökéletes könyvélmény
A könyvhöz ráadásul bónusz online anyagok is tartoznak, amelyek mindenki számára elérhetőek, akik a könyv megvásárlása után regisztrálnak a https://www.mindvalley.com/extraordinary oldalon. Videók, online tanfolyamok, útmutatók, gyakorlatok és olvasóközösség áll rendelkezésünkre, hogy a könyvélmény valóban teljes legyen.
Ez a könyv tényleg olvastatja magát, szó szerint nem lehet letenni. Egyszerűen magában szippant. Vishen energiája pedig annyira átjön a lapokon, hogy a könyvet olvasva lehetetlen nem motiváltnak és tettre késznek érezni magunkat. A szerző őszinte, szókimondó stílusa számomra rengeteget hozzátett az élményhez, ahogyan a kreatív fordítási megoldások is, amiért a kiadó és a fordító külön dicséretet érdemel. Vishen személyes történetekkel teszi színessé a fejezeteket, így a saját életébe betekintést nyújtva egészen más értelmet nyer a könyv. Az olvasáshoz mindenképpen készíts elő tollat és papírt, hidd el, szükséged lesz rájuk.
Kinek ajánlom?
Mindenkinek, aki változtatni szeretne az életén és készen áll arra, hogy ezért konkrét lépéseket is tegyen. Itt tényleg nincs kifogás. Minden létező segítséget megkapunk ahhoz, hogy a könyvben olvasottakat a gyakorlatba is átültessük és mi magunk is megtapasztaljuk, hogy a gondolkodásunk megváltoztatásával az egész életünk megváltozhat. Persze csakis akkor, ha teszünk érte. Készen állsz?
Vishen Lakhiani: A csodálatos elme kódja – A boldogság, tudatosság és korlátok nélküli élet 10 törvénye, Cor Leonis, 2016
Célkitűzés, Mindset, Tudatosság
2020 más volt, mint a többi év. 2020 jött, és feltartott középső ujjal jól beintett. Félresöpörte a terveket, átalakította a célokat, sokak lába alól pedig teljesen kihúzta a talajt. Szinte semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük, év végére már szinte természetessé vált, hogy mindent újra kell gondolni. Megszoktuk, hogy nem tervezünk nagy dolgokat vagy túlzottan előre, mert ki tudja, mi lesz.
Sokan megváltást remélnek az újévtől, és abban bíznak, idén majd minden más lesz, ha magunk mögött tudtuk a nehézségeket és hatalmas lelkesedéssel vetik bele magukat a célkitűzésbe és a tervezésbe. Mások jóval óvatosabban fognak hozzá az évtervezéshez, és vannak akik teljesen kiábrándultak belőle. Én azt hiszem, az utóbbi két tábor között vagyok valahol. Nem mondanám, hogy teljesen elment a kedvem az évtervezéstől, de úgy éreztem, mindenképpen újra kell gondolnom, hogyan csinálom, hogy ne egy plusz teher legyen rajtam, hanem támogassa az előrehaladásomat.
Ha nem megy, ne erőltessük?
Úgyhogy karácsony után, amikor leültem kitölteni a YearCompass füzetet, én is elgondolkoztam. Kell egyáltalán konkrét célokat kitűzni és ehhez tervezni? Érdemes? Mennyire előre lehet? Mennyire részletesen? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kergették egymást a fejemben. Aztán, mire a füzet évtervező részéhez értem, azt éreztem, hogy van bennem egy erős ellenállás. Egyszerűen nem tudtam magam rávenni, hogy belevágjak. Sokkal könnyebb feladat volt az évértékelés, levonni 2020 tanulságait, számba venni, hogy mi mindent adott nekem ez az év, aminek sokan annyira várták már a végét. De tervezni? Az most nem megy. Az egész év az újratervezésről szólt. Akkor meg minek? De tényleg.
Szóval ezekkel a gondolatokkal vágtam (volna) bele az évtervezésbe. Nem erőltettem. A tervezést, az újévi fogadalmakat, a célkitűzést. Aztán, ahogy teltek a napok, picit átgondoltam ezt az egészet és feltettem magamnak néhány kérdést:
- Mit ad nekem a tervezés és a célkitűzés? Mit tesz hozzá az életemhez?
- Mit várok egészen pontosan tőlük?
- Miben segítenek?
Szépen sorban elkezdtem megválaszolni ezeket a kérdéseket, és rájöttem: annyira tervezek előre és olyan részletességgel, ahogy nekem jólesik. Azzal a megközelítéssel, hogy tűzzek ki éves és negyedéves célokat, aztán ezeket bontsam le havi meg heti célokra, most nem tudok azonosulni.
Úgyhogy újragondolva az évtervezés fogalmát, erre jutottam:
- Az év eleji célkitűzés abban segít, hogy lássam, mi az a távlati cél, ami felé haladok. A tervezés pedig meghatározza azokat az irányvonalakat, amik mentén haladni szeretnék. Nem kell, hogy ezek túl szigorúak legyenek, de kellenek a keretek, hogy a napjaim, heteim ne csússzanak szét. Ismerem magam, hajlamos vagyok elveszni a részletekben, ezért fontos, hogy lássam a nagyobb képet is.
- Az évtervezés segít kijelölni a fókuszt, hogy minek szeretnék nagyobb figyelmet adni ebben az évben, mit szeretnék elengedni, milyen mintákon, szokásokon szeretnék változtatni, mi az, amit másképp szeretnék csinálni.
- Semmiképpen nem szeretném, hogy a kitűzött céljaim a saját rejtett túlzott elvárásaimként nehezedjenek rám, ezért fontos számomra, hogy a „HOGYAN” és a „MIKOR” rugalmas legyen. Nincsenek kőbe vésett határidők és dátumok, ahogy nincs merev elvárás a hogyan-t illetően sem. Így, ha szükséges, bármit újra tudok tervezni vagy akár el tudok engedni. Sőt, akár már a tervezéskor több alternatívában gondolkodhatok és számba vehetem a lehetőségeimet arra az esetre is, ha az „A” terv nem megvalósítható.
Ezt viszem magammal 2020-ból
2020-ban átalakultak a prioritásaim. A célok hajszolása helyett sokkal fontosabb lett számomra az, hogy milyen minőségben telnek a napjaim, mennyire tudok valóban jelen lenni a saját életemben ahelyett, hogy rohannék a céljaim megvalósítása felé és azon görcsölnék, hogy úristen, mi lesz, ha valami mégsem valósul meg.
A tudatos jelenlét, a pillanat megélése sokkal nagyobb szerepet kapott 2020-ban, és ez így lesz idén is. Ha egy dolgot kellene kiemelnem, amire 2020 megtanított, akkor az az, hogy legyek hálás azért, amim van és ne arra koncentráljak, hogy mi mindent nem lehet a körülmények miatt, vagy hogy mennyi minden hiányzik, hanem arra, ami már most is megvan az életemben.
2020-ban megtanultam priorizálni, előtérbe helyezni a pihenésemet. Megtanultam nemet mondani és elengedni. Felértékelődtek az emberi kapcsolataim, sokkal jobban megbecsülöm azokat az embereket, akikre mindig számíthatok, bármi történjen is. Megtanultam türelmes és megértő lenni önmagammal és elfogadni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztem. Rugalmasságot tanultam és erősödött a saját magamba vetett hitem. Rájöttem, hogy képes vagyok meglátni a lehetőséget akkor is, amikor nehézségekkel és nem várt kihívásokkal kell szembenéznem. Hálás vagyok, hogy az apró dolgoknak is tudok örülni, 2020-ban ez rengeteget segített egyensúlyban maradni.
Azt hiszem, hogy a tavalyi év egyik nagy tanulsága az volt számomra, hogy ha van küldetésem, távlati céljaim és hitem önmagamban, akkor nem számít, hogy mennyire tervezek előre: egy hétre, hónapra vagy akár egy évre. Akkor is megtalálom majd az utat, az én utamat. Mert a belső motivációm mindig visz előre. Akkor is, ha a körülmények megnehezítik azt, hogy a tervek szerint haladjak.
Tervezés – újragondolva
Ezért idén egészen máshogy csinálom az évtervezést. Nagyobb hangsúlyt kap az, hogy hogyan szeretném érezni magam, mint az, hogy mi mindent szeretnék megvalósítani. Fontosabb lesz az, hogy valóban jelen legyek a mindennapjaimban, mint hogy még egy dolgot kipipálhassak a teendőlistámról.
A tervezést, célokat sem engedem el, de jóval lazábban fogom őket kezelni, mint a korábbi években, teret adva a változás, változtatás lehetőségének és az újratervezésnek (ami már egészen jól megy 😀).
Én abban hiszek, hogy a belső motivációnk, a miértünk és a gondolkodásmódunk határozza meg, hogy elérjük-e a céljainkat. Van az az angol közmondás, hogy „Where there’s a will, there’s a way”. Szabad fordításban ez nagyjából annyit tesz, hogy ha nagyon akarsz valamit, akkor megtalálod a módját, hogy megvalósítsd. A tervezés sokat segíthet, hiszen egy olyan eszköz, ami közelebb vihet a célodhoz, ha okosan használod. De ha úgy érzed, gúzsba köt és megbénít, akkor érdemes egy kicsit újragondolni és átkeretezni a tervezés fogalmát a fenti kérdések alapján, hogy a tervezés valóban a támogatód legyen, ne pedig az ellenséged.
A poszt lezárásaként pedig itt hagyok néhány gondolatindító kérdést, amiket feltehetsz magadnak, ha újragondolnád az évtervezést:
- Hogyan szeretnéd érezni magad 2021-ben? Mi tehetsz azért, hogy gyakrabban érezhesd így magad?
- Mi az, amit az előző évből megtanultál és segít majd az idei évben is irányban maradni?
- Mik azok a dolgok, amik nagyobb hangsúlyt kapnak majd 2021-ben az életedben?
- Mi az, amiből többet szeretnél idén? Mi az, amiből kevesebbet vagy amit akár teljesen el szeretnél engedni?
- Vannak olyan életterületek, ahol változtatni szeretnél? Melyek ezek? Mit szeretnél pontosan, hogy másképp legyen?
- Miből fogsz tudni erőt meríteni, ha nehéz időszakon mégy majd keresztül?
- Mi/ki jelenti majd számodra a stabilitást ebben az évben?
- Mit tanácsolnál magadnak 2021-re?
- Hogyan tudsz saját magadnak a legnagyobb támogatás lenni ebben az évben?
Mindset, Önismeret
Bármi késztetett is arra, hogy elindítsd az életedben a változást, a lényeg, hogy az első lépéseket már megtetted, hiszen itt vagy! De ha tovább szeretnél lépkedni az úton, előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz, hogy elkezdd tágítani a komfortzónád határait.
Ennek a folyamatnak az egyik kényelmetlen, ugyanakkor természetes velejárója pedig nem más, mint a félelem. Ahányan vagyunk, annyiféle formában jelentkezik: van, aki attól fél, hogy mi lesz, ha hibázik, van, aki mások véleményétől tart, akad, aki a kudarctól fél és olyan is, aki a sikertől. A félelem intenzitása is rendkívül széles skálán mozoghat. Lehet kezelhető mértékű, de lehet bénító erejű is, ami akár azt is megakadályozhatja, hogy cselekedni tudjunk.
Minden fejben dől el?
Bárhol is helyezkedik el ez a félelem a képzeletbeli skálán, próbáld ki, hogy felteszed magadnak a kérdést: Ha a félelem nem tartana vissza, hogyan alakulnának a dolgok? Mire lennék akkor képes? Ez a kérdés nagyon hatásos gondolatindító, mert képes feloldani a mentális fékeket és egy pillanatra félretolni őket az útból. Így képes leszel rá, hogy – bár egyelőre még csak gondolatban – lejátssz egy olyan forgatókönyvet, ahol a félelem nem jelent számodra akadályt.
Ha a félelem intenzitását még mindig túl erősnek érzed és ez elbizonytalanít, tedd fel magadnak a következő kérdést: „Mit nyerhetek azáltal, hogy megteszem ezt a lépést?” Így pontosan beazonosítod és tudatosítod, hogy hogyan visz téged előre és közelebb a célodhoz, ha cselekszel és elkezded tágítani a komfortzónádat.
Egy másik erős támogató eszköz, ami segítségedre lehet: a vizualizáció. Képzeld el, hogy milyen lesz, ha minden úgy alakul, ahogy eltervezted: hol vagy pontosan, mit látsz magad körül, milyen hangokat hallasz, milyen illatokat érzel, milyen érzelmeket tudsz azonosítani, akár még azt is, hogy milyen ruha van rajtad – amennyire részletesen csak tudod. Ha el tudod képzelni, hogy milyen lesz, amikor megtetted a következő lépést, a gyakorlatban is könnyebben fog menni, hiszen fejben már képes vagy rá, megtetted, ott vagy.
A partról a tengerbe
Eddig a pontig tényleg csak gondolati síkon mozogtunk, de most jön az igazán izgalmas rész: a cselekvés, vagyis a következő konkrét lépés megtétele. Gondold végig, hogy nálad mi lenne ez a lépés és cselekedj!
Mondok egy egyszerű metaforát: a part jelképezi a biztonságot jelentő komfortzónát, a tenger pedig mindazt, ami a jelenlegi komfortzónád határain kívül található. Te a parton állsz, a kihívás számodra most az, hogy bemenj a vízbe. Tudsz úszni, azaz rendelkezel minden olyan képességgel, ami a határaid tágításához szükséges, mentálisan is készen állsz a kihívásra, de a tengernél először vagy, vagyis ismeretlen terep a számodra. Dönthetsz úgy is, hogy egy szikláról nekifutásból fejest ugrasz a vízbe, de az is lehet, hogy a homokos part felől közelítesz, szépen lassan sétálsz egyre beljebb és beljebb, hogy megszokd a víz hőmérsékletét és a hullámok mozgását. A lényeg, hogy te határozod meg a tempót és az is rajtad múlik, hogy meddig merészkedsz a tengerbe, vagyis meddig tolod ki a komfortzónád határait – ezekre van ráhatásod.
Élet a kudarc után
Sokan attól tartanak a legjobban, hogy nem sikerül megvalósítani, amit szerettek volna vagy nem úgy sikerül, ahogy eltervezték és bekövetkezik, amitől a legelején féltek. Ezt egy újabb kudarcélményként könyvelik el, és ilyenkor könnyű belepörögni abba a gondolati spirálba, hogy „hiába próbálom, nekem úgysem jön össze”.
Fontos, hogy akkor is elfogadó legyél önmagaddal, ha nem az ideális forgatókönyv valósul meg. De az, hogy elfogadó vagy magaddal, nem jelenti azt, hogy bele is kell ragadnod az adott helyzetbe. Ez most nem sikerült, oké. Fontos viszont, hogy tudatosítsd: ez az állapot nincs kőbe vésve. Ahelyett, hogy azon pörögnél, mit rontottál el, inkább gondold át, hogy mi az, ami jól működött és tedd fel magadnak a kérdést: mi lehetne jobb és mit tudsz tenni azért, hogy ezt elérd? Azt is végiggondolhatod, hogy mit tanulhatsz ebből a helyzetből, hogy legközelebb jobban sikerüljön? Ez nagy erőt fog adni ahhoz, hogy újra próbálkozz és a komfortzónád tágítására ne szükséges rosszként, hanem izgalmas kihívásként tudj tekinteni.
Megjelent az Újratervezés Magazin 3. számában
Mindset, Önismeret
A változás sokszor félelmetes. Ijesztő még belegondolni is, hogy ezentúl valami más lesz, mint eddig.
De miért félünk annyira a változástól?
Mert minden, ami utána jön, ismeretlen még. Mert nem tudjuk, mi vár ránk, ha elhagyjuk a biztonságot jelentő múltat és elindulunk a bizonytalan jövő felé. Mert el kell engednünk valamit, amit már ismerünk, de még nem tudjuk biztosan, mi fog történni ezután.
Gyakran még akkor is így van ez, ha pontosan tisztában vagyunk vele, hogy az a helyzet, amiben eddig voltunk és amiben jelenleg is vagyunk, minden csak nem jó nekünk. De mégis kényelmesebb, ha a biztonságos komfortzónánkon belül maradunk. Foggal-körömmel kapaszkodunk abba, amit már ismerünk.
Amikor először felmerül bennünk a változás gondolata, legtöbbször gyorsan el is hessegetjük. Aztán a gondolat csak nem hagy minket nyugodni, újra és újra visszatér. Vele együtt pedig jön rengeteg kérdés:
De mi lesz, ha nem sikerül? Nem vagyok én ehhez túl öreg? Mit fognak szólni mások? Meg merjem próbálni? Mi lesz, ha hibázok? Nem túl kockázatos ez? Mi van, ha csalódást okozok? És ha rosszul döntök? Nem lenne jobb mégis maradni? Képes vagyok rá? Mi lesz, ha kudarcot vallok? Mi lesz, ha nemet mondok? Mi lesz, ha igent mondok? Mi lesz, ha nem úgy alakul, ahogy terveztem?
A számtalan kérdés ellenére valahol továbbra is ott motoszkál bennünk a gondolat, hogy olyan jó lenne…
Aztán mégis kifogásokat gyártunk és próbáljuk magunkat lebeszélni arról, hogy változtassunk:
Mások ezt sokkal jobban tudják nálam. Úgysem lenne rá elég időm. Kevés vagyok én ehhez. Túl sok szervezést igényel. Túl sok mindent kellene feladnom. Nem tudom, hogyan tovább. Úgy érzem, senki sem támogat. Nem vagyok elég jó. Nem vagyok elég erős. Senki nem fog komolyan venni. Ez most nem férne bele anyagilag. Túl sok lemondással járna. Nem tudnám elviselni, ha kudarcot vallanék. Végülis, jó ez így, ahogy most van. Lehetne rosszabb is. Tudom, mit kellene tennem, de nem merem meglépni. Talán, ha magabiztosabb lennék…
A sok-sok kétség, kérdés és kifogás ellenére talán mégis úgy érzed, érdemes lenne megpróbálni. Valójában izgatott vagy, de közben a félelem még dolgozik benned. Titokban arról álmodozol, hogy milyen jó lenne változtatni, de még mindig nem vagy benne biztos, hogy jó ötlet-e. Az egyik pillanatban lelkes vagy, a másikban meg inkább lebeszéled magad. Valahogy úgy, mint amikor a rajzfilmekben a főhős egyik vállán ott ül az angyal, a másikon meg az ördög és mindkettő folyamatosan duruzsol a fülébe. Te melyikre hallgatnál inkább? Arra a hangra, amelyik le akar beszélni vagy arra, amelyik buzdít, bátorít?
Hagyod magad eltántorítani vagy szembenézel a félelmeiddel? Engeded, hogy a félelem átvegye az irányítást vagy összegyűjtöd a bátorságodat, hogy változtass? Mert a változáshoz bátorság kell. De a bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz, hanem azt, hogy a félelmeidet legyőzve úgy döntesz, mégis cselekszel. Mert van, ami még a félelmeidnél is fontosabb. Ez az, ami segít megtenni az első lépést. Az első lépést a változás felé. Nálad mi lesz az?
Könyv, Mindset, Tudatosság
A folyamatos pörgés és az eszeveszett (munka)tempó olyannyira az életünk részévé vált, hogy sokunknak szinte természetes is. Nincs megállás, kimerülésig hajtjuk magunkat, mindennapjainkat a cselekvési kényszer bűvöletében éljük, ami viszont könnyen kiégéshez vezethet még akkor is, ha olyasmivel foglalkozunk, amit egyébként élvezünk.
Megszoktuk, hogy túlterheltek, frusztráltak és stresszesek vagyunk, mégsem tudunk kilépni az állandó cselekvés mókuskerekéből, és szentül meg vagyunk győződve arról, hogy csak így érhetünk el eredményeket. A görcsös teljesíteni akarás közepette szinte törvényszerű, hogy túlvállaljuk magunkat, és elképesztő mennyiségű feladatot próbálunk egyetlen napba belepasszírozni. Érezzük, hogy összecsapnak a fejünk felett a hullámok, az eredmény pedig még több stressz, szorongás és szűnni nem akaró nyomás.
De hogyan lehet kilépni ebből az ördögi körből?
Steven D’Souza és Diana Renner: A nemcselekvés – Hogyan legyünk eredményesek kevesebb erőfeszítéssel? című könyve pontosan a fent vázolt jelenségre kínál nézőpontokat. Szándékosan nem megoldást írtam, mert a szerzők nem akarnak semmilyen stratégiát vagy módszert ránk erőltetni. Egyszerűen csak rámutatnak, hogy a céljainkhoz nem csak egyetlen út vezethet. Könyvükben olyan nézőpontokat kínálnak, amelyek tökéletes gondolatindítóként működnek és akaratlanul is önreflexióra késztetik az embert. Olvasás közben egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a saját életünkön merengünk: valóban elvezet-e a céljainkhoz a folyamatos cselekvés, egyáltalán fenntartható-e mindez hosszabb távon és milyen következményekkel jár, ha nem változtatunk?
A szerzőpáros a könyv első fejezetében bevezeti a nemcselekvés fogalmát. A szó hallatán a legtöbben valószínűleg a tétlenségre és a semmittevésre asszociálnak és kvázi az elpazarolt idő szinonimájaként tekintenek rá. A szerzők azonban átkeretezik a fogalmat, ugyanis az általuk definiált nemcselekvés nem egyenlő az inaktivitással vagy a passzivitással. A nemcselekvés az ő olvasatukban valójában aktív nemcselekvést takar: természetes áramlást, jelenlétet, befelé figyelést.
A szerzők értelmezése szerint a nemcselekvés az a folyamat, amikor összhangba kerülünk a minket körülvevő világ természetes energiáival és áramlásával. Ehhez azonban el kell engednünk a saját kis megszokott világunkat és az ismerős, biztonságérzetet jelentő, de nem kevésbé korlátozó, belénk rögzült cselekvési kényszert. A nemcselekvés tulajdonképpen annyit jelent, hogy a határaink kitolásával tudatosan nyitunk új nézőpontok felé, és elfogadjuk, hogy a céljaink elérése nem feltétlenül csak az állandó kontroll, a folyamatos erőlködés és küzdelem révén lehetséges.
A nemcselekvés filozófiája a végeredmény helyett a folyamatra fókuszál, vagyis arra, hogy ne csak végigrohanjunk a célunkhoz vezető úton, hanem ténylegesen legyünk jelen, hogy élvezni is tudjuk a folyamatot. A nemcselekvés lehetővé teszi, hogy lassítsunk a tempón, jobban odafigyeljünk a testünk jelzéseire, meghalljuk saját belső hangunkat, harmóniába kerüljünk önmagunkkal és a környezetünkkel, felszínre hozzuk a kreativitásunkat, és korábban nem látott összefüggéseket is észrevegyünk.
Természetesen a könyv olvasása nem fogja egy csapásra megoldani a túlterheltség problémáját. Nyújt viszont olyan nézőpontokat, amelyek segítségünkre lehetnek abban, hogy ne csak egyetlen megoldást lássunk a helyzetre, hanem sokféle alternatívát, amelyek nem feltétlenül zárják ki egymást, hanem épp ellenkezőleg: megmutatják, hogy a hagyományos értelemben vett cselekvésen kívül is mennyi mindent tehetünk azért, hogy újra megtaláljuk az egyensúlyt az életünkben. Pontosan erről szól a nemcselekvés: új horizontokat nyitni, és olyan oldalról is szemlélni dolgokat, ahogyan eddig sosem tettük.
Steven D’Souza, Diana Renner: A nemcselekvés – Hogyan legyünk eredményesek kevesebb erőfeszítéssel? HVG Könyvek, Budapest, 2018
