Mit szeretnél valójában?

Mit szeretnél valójában?

Minden coaching folyamat elején kiemelt szerepet kap a célkitűzés. Legalább egy teljes ülést kizárólag ennek szentelünk. Ebben rejlik ugyanis a folyamat sikerének egyik kulcsa. Ha a célkitűzés jól sikerül, az viszi magával az egész folyamatot. Egy jó cél képes megadni azt a motivációt, ami segít elindulni a cselekvés útján és akkor is fenntartani a lelkesedést, ha a megvalósítás során akadályokba ütköznénk.

Ahhoz, hogy ilyen célt határozzunk meg, számos kérdéssel dolgozunk és több oldalról is ránézünk arra az élethelyzetre, amivel kapcsolatban az ügyfél segítséget kér. Az egyik klasszikus kérdés, ami ilyenkor gyakran elhangzik a coaching ülésen az az, hogy „Mit szeretnél?”. Erre sokan szinte gondolkodás nélkül válaszolnak. Ilyenkor a válasz „a fejünkből” érkezik, szinte természetesen jön, hiszen már tudjuk. Vagy csak azt HISSZÜK, hogy tudjuk?  

Éppen ezért, amikor a célkitűzéssel foglalkozunk, én meg szoktam kérdezni azt is, hogy „Mit szeretnél valójában?” Többször megesik, hogy az ügyfél csodálkozva néz rám a kérdés hallatán: „Dehát most mondtam el, hogy mit szeretnék!” Ilyenkor türelmesen elmagyarázom: „Igen, azt már elmondtad, hogy mit szeretnél, csakhogy én most arra vagyok kíváncsi, hogy mit szeretnél VALÓJÁBAN.” Ez a két dolog pedig egyáltalán nem biztos, hogy egybeesik. És innentől kezd igazán érdekessé válni a dolog. Az első meglepődést általában hosszú csend követi, mielőtt megszületne a válasz. Mert bármilyen furcsán hangzik is, nem mindig vagyunk tisztában azzal, hogy mit szeretnénk valójában.  

Álom testsúly helyett kívül-belül egészségesen 
mit szeretnel valojaban

M. azért fordult hozzám, mert zavarta a súlya. Sosem volt nádszálvékony alkat, de az utóbbi időben jó néhány plusz kilót felszedett. Az első ülésünk során elmeséli, hogy számtalanszor próbált már lefogyni, szinte minden létező diétát kipróbált, de sosem sikerült hosszú távon megtartani a súlyát. Kérdésemre, hogy mit szeretne, automatikusan rávágja: 5-6 évvel ezelőtt elég jó formában volt, azzal már elégedett lenne, ha azt a testsúlyt ismét el tudná érni. Még egy fotót is mutat magáról ebből az időszakból, elgondolkozva nézegeti a képet. 

A következő kérdésem azonban váratlanul éri: „Mit szeretnél valójában?” M. arca meglepetésről árulkodik. Hirtelen nem tudja, mit mondjon. Erre a kérdésre nem volt kész válasza. Hagyom, hogy elmerüljön a gondolataiban. Aztán néhány pillanatnyi csend után megkönnyebbült sóhaj kíséretében így válaszol: „szeretnék egészségesebben élni”. M. megosztja velem, hogy ha őszinte akar lenni magával, akkor a teljes életmódváltás az, amit igazán szeretne, hogy hosszú távon is meg tudja tartani a leadott kilókat és egészségesebb tudjon maradni. Persze legyezgetné a hiúságát, ha sikerülne megint elérni az álom testsúlyát, mégsem a fogyás az, amire valójában vágyik. 

Még mielőtt a motivációról kérdezném, már meséli is, hogy a családjában gyakorlatilag mindenki szenved valamilyen krónikus betegségben a túlsúlya miatt. Testközelből látja, hová vezet a helytelen életmód, ő viszont nem akar idáig eljutni. Jó lenne beleférni a régi ruháiba is igen, de valójában mégsem erre vágyik, hanem arra, hogy hosszú távon egészséges legyen – kívül és belül is. M. célja végül az életmódváltás lett, ami magában foglalta a táplálkozása megreformálását és a rendszeres testmozgás bevezetését is. Az újragondolt cél megadta neki azt a plusz motivációt, ami eddig hiányzott és végül a kilók is szépen elindultak lefelé, M. tartja a súlyát azóta is.   

Hogy marad fenn a csónak a vízen? 

P. nem találta a helyét a munkahelyén, ezzel kapcsolatban kérte a segítségemet. Úgy érzi, hatalmas nyomás nehezedik rá. Nem igazán tud már azonosulni a vezetőség céljaival, pedig szereti a munkahelyét és a munkáját is, de egyre kevésbé érzi a magáénak. A  „Mit szeretnél?” kérdésre már tudja is a választ. Szeretné kitalálni, hogyan tovább: menni vagy maradni és az adott irányba lépéseket tenni. Amikor elhangzik az újabb kérdésem, hogy mit szeretne valójában, P. először csak néz maga elé. Nem találja a szavakat. Nincs hozzászokva, hogy mással is beszéljen a problémáiról. Bátorítom. Némi gondolkodás után felnéz és mesélni kezd. Egy metaforával próbálja érzékeltetni, hogy min is megy most keresztül. 

„Egy csónakban ülök egyedül. Szeretném átvinni ezt a csónakot a tó egyik partjáról a másikra. Teljes erőbedobással evezek, de a csónakban túl sok a súly, úgy érzem, el fogok süllyedni. Tudom, hogy csak akkor van esélyem a felszínen maradni és átjutni a túlsó partra, ha a csónakban lévő holmik közül valamit bedobok a vízbe.” Kérdésemre, hogy milyen holmikat kellene a vízbe dobálnia, azt válaszolja, hogy a magánéletét, a párkapcsolatát, a lelki nyugalmát és a saját magára szánt időt. Semmiképp sem szeretné ezeket kidobni a csónakból, viszont most úgy érzi, hogy csak lapátol és lapátol, mégsem halad előre. 

Látom rajta, mennyire megkönnyebbül, ahogy kimondja ezeket a szavakat. Eddig magának sem tudta ezt így megfogalmazni. Számára is új volt a felismerés, hogy valójában nem ragaszkodik annyira a jelenlegi munkájához, mint amennyire mások – például a főnökei – hinnék. Sokkal fontosabb számára, hogy megtalálja a munkája és a magánélete közötti egyensúlyt, ami számára fenntartható, akár azon az áron is, hogy munkahelyet vált. Bármilyen nehéz is, be kell vallania magának, hogy az életében megváltoztak a prioritások és többé már nem a karrier az első. Pláne nem szeretne érte feláldozni minden mást, ahogy korábban már többször megtette. P. célja tehát az egyensúly megtalálása lett, és az első lépések megtétele ennek irányába. A folyamatunk során P. meg is találta ezt az egyensúlyt, most már egy másik csónakban ül, saját vállalkozásba fogott, de ez már egy másik történet. 

Légy magaddal őszinte 

A célkitűzés folyamata egyszerűnek tűnhet, de valójában nem mindig az. Egy nem várt kérdés rengeteg mindent képes felszínre hozni. A legfontosabb ilyenkor, hogy őszinte legyél önmagaddal. Mert a coaching folyamat akkor tud igazán hatékony lenni, ha inspiráló célért dolgozol. Olyasvalamiért, amit igazán, szívből akarsz. Ami mosolyt csal az arcodra és cselekvésre sarkall. Ami lelkesít és motivál. Amitől izgatottnak érzed magad és alig várod, hogy belefogj a megvalósításába. Ami valóban pozitív hatással lesz az életedre, amikor eléred. Ilyen célt viszont csak akkor lehet megfogalmazni, ha kíméletlenül őszinte vagy magaddal. Itt az ideje hát, hogy te is feltedd magadnak a kérdést: „Mit szeretnék valójában?” Ha pedig megvan a válasz, jöhet a konkrét céllá alakítás, akár egyedül, akár egy coach támogatásával, hogy végre elindulhass a megvalósítás útján. 

Megjelent az Újratervezés Magazin 1. számában

Évtervezés – újragondolva

Évtervezés – újragondolva

2020 más volt, mint a többi év. 2020 jött, és feltartott középső ujjal jól beintett. Félresöpörte a terveket, átalakította a célokat, sokak lába alól pedig teljesen kihúzta a talajt. Szinte semmi sem úgy alakult, ahogy terveztük, év végére már szinte természetessé vált, hogy mindent újra kell gondolni. Megszoktuk, hogy nem tervezünk nagy dolgokat vagy túlzottan előre, mert ki tudja, mi lesz. 

Sokan megváltást remélnek az újévtől, és abban bíznak, idén majd minden más lesz, ha magunk mögött tudtuk a nehézségeket és hatalmas lelkesedéssel vetik bele magukat a célkitűzésbe és a tervezésbe. Mások jóval óvatosabban fognak hozzá az évtervezéshez, és vannak akik teljesen kiábrándultak belőle. Én azt hiszem, az utóbbi két tábor között vagyok valahol. Nem mondanám, hogy teljesen elment a kedvem az évtervezéstől, de úgy éreztem, mindenképpen újra kell gondolnom, hogyan csinálom, hogy ne egy plusz teher legyen rajtam, hanem támogassa az előrehaladásomat.

Ha nem megy, ne erőltessük? 

Úgyhogy karácsony után, amikor leültem kitölteni a YearCompass füzetet, én is elgondolkoztam. Kell egyáltalán konkrét célokat kitűzni és ehhez tervezni? Érdemes? Mennyire előre lehet? Mennyire részletesen? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kergették egymást a fejemben. Aztán, mire a füzet évtervező részéhez értem, azt éreztem, hogy van bennem egy erős ellenállás. Egyszerűen nem tudtam magam rávenni, hogy belevágjak. Sokkal könnyebb feladat volt az évértékelés, levonni 2020 tanulságait, számba venni, hogy mi mindent adott nekem ez az év, aminek sokan annyira várták már a végét. De tervezni? Az most nem megy. Az egész év az újratervezésről szólt. Akkor meg minek? De tényleg. 

Szóval ezekkel a gondolatokkal vágtam (volna) bele az évtervezésbe. Nem erőltettem. A tervezést, az újévi fogadalmakat, a célkitűzést. Aztán, ahogy teltek a napok, picit átgondoltam ezt az egészet és feltettem magamnak néhány kérdést: 

  • Mit ad nekem a tervezés és a célkitűzés? Mit tesz hozzá az életemhez? 
  • Mit várok egészen pontosan tőlük?  
  • Miben segítenek?  

Szépen sorban elkezdtem megválaszolni ezeket a kérdéseket, és rájöttem: annyira tervezek előre és olyan részletességgel, ahogy nekem jólesik. Azzal a megközelítéssel, hogy tűzzek ki éves és negyedéves célokat, aztán ezeket bontsam le havi meg heti célokra, most nem tudok azonosulni.   

Úgyhogy újragondolva az évtervezés fogalmát, erre jutottam: 

  • Az év eleji célkitűzés abban segít, hogy lássam, mi az a távlati cél, ami felé haladok. A tervezés pedig meghatározza azokat az irányvonalakat, amik mentén haladni szeretnék. Nem kell, hogy ezek túl szigorúak legyenek, de kellenek a keretek, hogy a napjaim, heteim ne csússzanak szét. Ismerem magam, hajlamos vagyok elveszni a részletekben, ezért fontos, hogy lássam a nagyobb képet is.  
  • Az évtervezés segít kijelölni a fókuszt, hogy minek szeretnék nagyobb figyelmet adni ebben az évben, mit szeretnék elengedni, milyen mintákon, szokásokon szeretnék változtatni, mi az, amit másképp szeretnék csinálni.  
  • Semmiképpen nem szeretném, hogy a kitűzött céljaim a saját rejtett túlzott elvárásaimként nehezedjenek rám, ezért fontos számomra, hogy a „HOGYAN” és a „MIKOR” rugalmas legyen. Nincsenek kőbe vésett határidők és dátumok, ahogy nincs merev elvárás a hogyan-t illetően sem. Így, ha szükséges, bármit újra tudok tervezni vagy akár el tudok engedni. Sőt, akár már a tervezéskor több alternatívában gondolkodhatok és számba vehetem a lehetőségeimet arra az esetre is, ha az „A” terv nem megvalósítható. 
Ezt viszem magammal 2020-ból 

2020-ban átalakultak a prioritásaim. A célok hajszolása helyett sokkal fontosabb lett számomra az, hogy milyen minőségben telnek a napjaim, mennyire tudok valóban jelen lenni a saját életemben ahelyett, hogy rohannék a céljaim megvalósítása felé és azon görcsölnék, hogy úristen, mi lesz, ha valami mégsem valósul meg. 

A tudatos jelenlét, a pillanat megélése sokkal nagyobb szerepet kapott 2020-ban, és ez így lesz idén is. Ha egy dolgot kellene kiemelnem, amire 2020 megtanított, akkor az az, hogy legyek hálás azért, amim van és ne arra koncentráljak, hogy mi mindent nem lehet a körülmények miatt, vagy hogy mennyi minden hiányzik, hanem arra, ami már most is megvan az életemben. 

2020-ban megtanultam priorizálni, előtérbe helyezni a pihenésemet. Megtanultam nemet mondani és elengedni. Felértékelődtek az emberi kapcsolataim, sokkal jobban megbecsülöm azokat az embereket, akikre mindig számíthatok, bármi történjen is. Megtanultam türelmes és megértő lenni önmagammal és elfogadni, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztem. Rugalmasságot tanultam és erősödött a saját magamba vetett hitem. Rájöttem, hogy képes vagyok meglátni a lehetőséget akkor is, amikor nehézségekkel és nem várt kihívásokkal kell szembenéznem. Hálás vagyok, hogy az apró dolgoknak is tudok örülni, 2020-ban ez rengeteget segített egyensúlyban maradni.  

Azt hiszem, hogy a tavalyi év egyik nagy tanulsága az volt számomra, hogy ha van küldetésem, távlati céljaim és hitem önmagamban, akkor nem számít, hogy mennyire tervezek előre: egy hétre, hónapra vagy akár egy évre. Akkor is megtalálom majd az utat, az én utamat. Mert a belső motivációm mindig visz előre. Akkor is, ha a körülmények megnehezítik azt, hogy a tervek szerint haladjak.

Tervezés – újragondolva 

Ezért idén egészen máshogy csinálom az évtervezést. Nagyobb hangsúlyt kap az, hogy hogyan szeretném érezni magam, mint az, hogy mi mindent szeretnék megvalósítani. Fontosabb lesz az, hogy valóban jelen legyek a mindennapjaimban, mint hogy még egy dolgot kipipálhassak a teendőlistámról.  

A tervezést, célokat sem engedem el, de jóval lazábban fogom őket kezelni, mint a korábbi években, teret adva a változás, változtatás lehetőségének és az újratervezésnek (ami már egészen jól megy 😀).  

Én abban hiszek, hogy a belső motivációnk, a miértünk és a gondolkodásmódunk határozza meg, hogy elérjük-e a céljainkat. Van az az angol közmondás, hogy „Where there’s a will, there’s a way”. Szabad fordításban ez nagyjából annyit tesz, hogy ha nagyon akarsz valamit, akkor megtalálod a módját, hogy megvalósítsd. A tervezés sokat segíthet, hiszen egy olyan eszköz, ami közelebb vihet a célodhoz, ha okosan használod. De ha úgy érzed, gúzsba köt és megbénít, akkor érdemes egy kicsit újragondolni és átkeretezni a tervezés fogalmát a fenti kérdések alapján, hogy a tervezés valóban a támogatód legyen, ne pedig az ellenséged.  

A poszt lezárásaként pedig itt hagyok néhány gondolatindító kérdést, amiket feltehetsz magadnak, ha újragondolnád az évtervezést:

  • Hogyan szeretnéd érezni magad 2021-ben? Mi tehetsz azért, hogy gyakrabban érezhesd így magad? 
  • Mi az, amit az előző évből megtanultál és segít majd az idei évben is irányban maradni? 
  • Mik azok a dolgok, amik nagyobb hangsúlyt kapnak majd 2021-ben az életedben? 
  • Mi az, amiből többet szeretnél idén? Mi az, amiből kevesebbet vagy amit akár teljesen el szeretnél engedni? 
  • Vannak olyan életterületek, ahol változtatni szeretnél? Melyek ezek? Mit szeretnél pontosan, hogy másképp legyen? 
  • Miből fogsz tudni erőt meríteni, ha nehéz időszakon mégy majd keresztül? 
  • Mi/ki jelenti majd számodra a stabilitást ebben az évben? 
  • Mit tanácsolnál magadnak 2021-re? 
  • Hogyan tudsz saját magadnak a legnagyobb támogatás lenni ebben az évben? 
Így lesznek a kis lépésekből NAGY eredmények

Így lesznek a kis lépésekből NAGY eredmények

Érezted már úgy, hogy túlnő rajtad a cél, és olyan távolinak tűnik, hogy szinte reménytelen a megvalósítása és azt sem tudod, hogyan fogj hozzá? 

Képzeld el, hogy egy lépcső alján állsz. Ha szeretnél feljutni a lépcső tetejére, a legalsó lépcsőfokról kell indulnod és fokról fokra kell felfelé lépkedned, nem tudsz egyből felugrani a tetejére. Haladhatsz gyorsabban vagy lassabban, mehetsz futva vagy négykézláb, szedheted a lépcsőfokokat kettesével, a lényeg, hogy ha szeretnél feljutni, akkor fokozatosan kell előre haladnod. 

Hasonlóan van ez a célokkal is. Ha kitűztél egy célt, nem az számít, milyen tempóban haladsz vagy hogy milyen módját választottad a megvalósításnak. Csakis az számít, hogy elindulsz és megteszed az első lépést a célod felé. Aztán még egyet és még egyet, egyiket a másik után. Bármilyen kicsit is lépsz előre, a lényeg, hogy haladj, hiszen egy kis lépéssel már közelebb is vagy a célodhoz. 

Ha kisebb lépésekben gondolkozol, már nem is fog olyan elérhetetlennek tűnni a célod. Segíthet, ha lebontod kisebb részcélokra, majd ezeknek megfelelően megtervezed, hogy milyen kisebb lépésekre lesz szükség a megvalósításhoz. 

A változás egyik esetben sem egyik napról a másikra fog történni, viszont az apró lépéseknek köszönhetően minden egyes nap újabb sikerélménynek örülhetsz. A tudat, hogy aznap is tettél valamit a célod megvalósítása érdekében, lendületben tart és megadja majd azt a motivációt, amire szükséged lesz, hogy véghez vidd, amit szeretnél. 

Nálad mi lesz a következő kis lépés?