Miért vagy ilyen negatív? Így törheted meg a mintát

Miért vagy ilyen negatív? Így törheted meg a mintát

Ha te is gondolkodtál már ezen vagy kaptál másoktól ilyen megjegyzést, akkor van egy jó hírem. Nyugi, nincs veled az égvilágon semmi baj. Az agyad teljesen normálisan működik és a túlélésedet próbálja segíteni. Furán hangzik? Akkor olvass tovább.

Evolúciós örökségünk

Az agyunk negativitásra van programozva. Kiábrándítóan hangzik? Pedig ha nem így lenne, én sem írhatnám ezt a cikket, hiszen ez a tulajdonság őseink túlélését szolgálta.

Működés közben az agyunk folyamatosan monitorozza a potenciális veszélyeket, amik a környezetünkben vagy bennünk felbukkanhatnak. Barlanglakó őseink számára ugyanis a túlélés kulcsa volt, hogy képesek legyenek időben észlelni az életüket esetlegesen fenyegető helyzeteket, például észrevenni a bokorban meglapuló kardfogú tigrist és időben elmenekülni.

Őseink tehát megszokták, hogy az életben maradáshoz minden apróságra azonnal reagálniuk kell, még akkor is, ha utólag kiderült, hogy a bokor egy ártalmatlan kismadár miatt rezzent meg. Egy ilyen tévedés az életükbe kerülhetett volna.

Azok az őseink, akik inkább vidáman üldögéltek a fa alatt, a naplementében gyönyörködve, valószínűleg nem túl nagy arányban élték meg a másnapot. Így hát azok örökítették tovább a génjeiket, akiknek az agya a negatív, potenciálisan veszélyes hatások folyamatos figyelésére volt ráhangolódva.

Ezt az evolúciós örökséget hordozzuk magunkban ma is. Bár az életünket már nem fenyegeti a kardfogú tigris, és a mai modern világban már nem lenne szükség a környezet állandó monitorozására a túlélésünk érdekében, a rossz hír az, hogy az agyunk még mindig ugyanúgy működik. Arra vagyunk huzalozva, hogy jobban emlékezzünk a negatív dolgokra, a pozitívakat pedig viszonylag gyorsan felejtsük el. Ezt a jelenséget úgy hívják: negatív torzítás.

 

Negatív torzítás

 A teflon és a tépőzár

Rick Hanson amerikai neuropszichológus szemléletes hasonlata szerint az elménk úgy viselkedik a negatív dolgokkal, mint a tépőzár, amibe szinte kitörölhetetlenül beleragadnak a negatív élmények.

Amikor viszont pozitív dolgokról van szó, az elme olyanná válik, mint a teflon: a pozitív élmények szinte azonnal, nyom nélkül lecsúsznak a felületéről.

A negatív torzítás jelensége okozza azt is, hogy a semleges eseményeket is hajlamosak vagyunk inkább negatívan értelmezni, mintsem pozitívan. Agyunk ezzel valójában jót akar nekünk, hiszen éppen azon munkálkodik, hogy megvédjen bennünket a lehetséges veszélyektől. (Bár ez aligha vigasztal minket, amikor éjszaka alvás helyett a plafont bámulva fekszünk az ágyban, a kollégánk rosszindulatú megjegyzésén kattogva.)

Talán ezek után nem lesz nagy meglepetés, hogy a negatív torzítás hozadéka az is, hogy a jövőre gondolva hajlamosak vagyunk túlbecsülni a lehetséges negatív kimenetelek valószínűségét, és jelentősen alulbecsülni a pozitívumokét. Ebből születnek meg szinte észrevétlenül az aggódás, túlagyalás és szorongás nyomasztó gondolatkörei.

A negatív torzítás hasznos dolog a túlélésünk szempontjából, de a mindennapjainkat eléggé meg tudja keseríteni.

Kiút a negatív torzítás útvesztőjéből

A jó hír, hogy az agyunk átprogramozható és meg tudjuk tanítani neki, hogy több időt töltsön a jó dolgokban való elmerüléssel, mint a negatív gondolatkörökkel és a problémáinkon való kattogással. Egy kis gyakorlással tudatosan kiegyensúlyozhatjuk a negatív torzítás bosszantó hatásait.

A tudatos jelenlét eszközei abban segítenek, hogy az agyunk automatikus működési módjait tudatosan felülírjuk. A meditáció különféle formái és a hétköznapokba könnyen beilleszthető, egyszerű mindfulness gyakorlatok mind-mind ahhoz járulnak hozzá, hogy agyunk működését és ezzel az életünket is egy jobb irányba hangoljuk.

Így erősíthetjük azt a képességünket, hogy gyakrabban észrevegyük a jó dolgokat, és közben csökkenteni tudjuk agyunk automatikus reaktivitását a negatív dolgok irányába. Ez nem azt jelenti, hogy a negatív dolgoktól elfordulunk és nem veszünk róluk tudomást, hanem mindössze azt, hogy megtanuljuk a helyükön kezelni őket, felismerjük, hogy mi történik, és tudatosabb döntéseket hozunk a mindennapi életünkben.

Így ellensúlyozhatod a negatív torzítás hatásait

Fogadd be a jót

Elkezdheted gyakrabban észrevenni a pozitív dolgokat és tudatosan elidőzni ezekben a tapasztalatokban. Az elme megszokta, hogy a negatívra rögtön reagál, ezért fokozatosan meg kell neki tanítanunk, hogy a pozitív dolgokban is biztonságosan el tudjon időzni, ahelyett hogy azonnal továbbrohanna. Amikor valami jó dolog történik veled, vagy felidézel magadban egy kellemes emléket, maradj vele egy kicsit és merülj el a pozitív érzésekben. Már 15-20 másodperc is elég lehet, hogy az agy regisztrálja és elraktározza a pozitív élményt.

Ismerd meg az elméd működését

Azzal, hogy megismered az elméd működését, megtanulhatsz tudatosabban bánni a negatív gondolatokkal ahelyett, hogy beléjük gabalyodnál és teljesen elvesznél bennük. Az egyik kiutat az jelentheti a negatív torzítás útvesztőjéből, hogy tudatos vagy a benned zajló folyamatokra, de nem azonosítod magadat az elméd tartalmával, hanem képes vagy kívülről, egy kis távolságból szemlélni azt, hogy mi zajlik az elmédben.

Tedd a hála gyakorlását a mindennapjaid részévé

A hála gyakorlása segít áthangolni a negatív torzítás útvesztőiben elveszett elmét. A hála gyakorlásával fokozatosan erősödni fog az a képességünk, hogy megtanuljuk gyakrabban észrevenni és tudatosítani azt is, hogy mennyi jó dolog van körülöttünk és bennünk – már most is. Kezdheted például a hálanaplóval, amihez itt találsz egy kis segítséget.

Agyunk velünk született negativitása talán bosszantó, mégis ennek köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk. Egy kis tudatossággal pedig megtanulhatjuk ellensúlyozni ezt a tulajdonságot, hogy az élet örömei mellett se menjünk el észrevétlenül.

A 8 hetes stresszcsökkentő mindfulness tanfolyamokon együtt indulunk felfedezőútra a mindfulness világában, hogy az életünket egy kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb és örömtelibb irányba kormányozzuk. Kattints ide az aktuális programokért.

Forrás:

 

JOMO, azaz a tudatos kimaradás öröme

JOMO, azaz a tudatos kimaradás öröme

  • Ha üzeneted érkezik, úgy érzed, azonnal el kell olvasnod és muszáj rögtön válaszolnod is rá?
  • Fél szemmel mindig a telefonod kijelzőjét figyeled (még evés vagy beszélgetés közben is), hogy jött-e új értesítésed?
  • Naponta többször is azon kapod magad, hogy a social media appokat görgeted, de már magad sem tudod, hogyan keveredtél oda?
  • Nehezen mondasz nemet és úgy érzed, minden programon és eseményen ott kell lenned?

Ha ezekre kérdésekre igennel válaszoltál, akkor valószínűleg érdemes többször tudatos szünetet tartanod, és minőségi időt töltened magaddal, kiszakadva egy kicsit a mókuskerékből.

A szinte folyamatos online jelenlét ugyanis nem használ a mentális egészségünknek. Talán te is tapasztaltad már magadon a FOMO (Fear of missing out) jeleit, vagyis azt az érzést, hogy ha valahol nem vagy ott, akkor biztosan kimaradsz valamiből és lemaradsz valami fontosról. Ez könnyen extra stresszt és szorongást hozhat az amúgy sem kihívásoktól mentes mindennapokba.

Ráadásul a közösségi média oldalakról és a különböző internetes felületekről elképesztő mennyiségű inger árad felénk. Emiatt sokkal könnyebben túlterhelődik az idegrendszerünk, ami hosszú távon nem tesz jót a mentális jóllétünknek. A digitális függőségekről nem lehet csettintésre lemondani, természetes, hogy nem megy egyik napról a másikra.

A JOMO (Joy of Missing Out), azaz a tudatos kimaradás öröme azt jelenti: tudatosan kiélvezni azt, ami éppen történik, és elengedni az aggódást amiatt, hogy közben miről maradhatunk le. Vagyis tudatosan visszatérni a jelen pillanatba, értékelni és megélni azt, amit itt és most csinálunk ahelyett, hogy folyton arra vágynánk, hogy valahol máshol legyünk, ezzel elszalasztva életünk fontos pillanatait.

Kipróbálnád? Elkezdheted akár most azonnal, kicsiben. Ehhez adok néhány tippet ebben a blogbejegyzésben, hogy már ma tehess önmagadért és végre igazán jelen lehess az életedben.

Hogyan kezdheted el gyakorolni a JOMO-t?

1. Mobilozz tudatosan

Amikor a kezedbe veszed a telefonodat, tedd ezt tudatosan. Ha például pittyeg a telefon, mert üzeneted jött, tarts egy félperces tudatos szünetet, mielőtt megnyitnád.

Végezhetsz egy rövid mindfulness gyakorlatot, vagy egyszerűen vehetsz néhány mély lélegzetet tudatos jelenlétben, mielőtt engedelmeskednél a késztetésnek, hogy feloldd a képernyőzárat.

Segíthet az is, ha a telefon fizikailag nincs mindig a kezed ügyében, hanem egy másik szobában hagyod vagy beteszed a fiókba. Így kevésbé fogsz késztetést érezni arra, hogy folyton rápillants és emiatt kizökkenj abból, amit éppen csinálsz.

Ezzel fokozatosan arra tanítod az agyad, hogy nem kell mindig azonnal reagálni, amikor megjelenik benned ez a késztetés. Tudod, a nyugalomért cserébe. 🙂

2. Tarts rövid szüneteket

Iktass be tudatosan offline szüneteket a napodba, amikor telefon- és kütyümentesen elmerülsz a jelen pillanatban. Például tedd félre a telefont, amikor eszel, és minden érzékszerveddel élvezd az ételt.

3. Gyakorold a tudatos jelenlétet

A mindfulness, azaz a tudatos jelenlét segít, hogy vissza tudj térni a jelen pillanatba, bárhol is vagy éppen gondolatban. Érdemes naponta többször is időt szánni rá, akár csak pár percet, hogy megfigyeled: hol vagyok most? Oké, testben itt vagyok. De fejben is? Ha szeretnéd elkezdeni a gyakorlást, csatlakozz hozzánk az ingyenes Mindful estékre kéthetente szerdánként 19 órától. Az eseményre itt tudsz regisztrálni.

4. Éljen a monotasking

A felgyorsult világban a multitasking az egyik legbecsapósabb dolog. Az agyunk ugyanis nem tud egyszerre több dologra tartósan figyelni. Ami ilyenkor valójában történik, az az, hogy az agyunk villámgyorsan váltogatja a fókuszt az éppen végzett tevékenységek között. Így viszont mindig lesznek olyan pillanatok, amik “kiesnek”, vagyis a figyelmünk nincs ott 100%-osan. Ráadásul ez iszonyú kimerítő az agyunknak hosszabb távon.

Amikor csak teheted, iktass be a napodba monotasking tevékenységeket is, amikor csak egyetlen dolgot csinálsz egyszerre, de azt teljes figyelemmel teszed. Merülj el az adott tevékenységben, és figyeld meg, milyen hatása van rád, hogy csak egyetlen dologra helyezed a fókuszodat.

5. A nemet mondás varázsereje

Mielőtt automatikusan igent mondanál a következő programra is, hagyj magadnak egy kis időt, és tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket:

Mit ad nekem, ha elmegyek? Mit tesz hozzá az életemhez? Valóban szeretnék ott lenni vagy csak azt érzem, hogy egyszerűen muszáj ott lennem? Tényleg ez az, amire most igazán szükségem van?

A JOMO arról is szól, hogy amikor csak teheted, időt szakítasz arra, hogy minőségi időt töltsd önmagaddal. Valódi jelenlétben. Nagyokat sétálva kint a természetben, bekuckózva egy jó könyvvel, elmerülve a kedvenc hobbidban.

Észrevenni a jelen pillanatot és minden érzékszerveddel elmerülni benne.

Boldogan kimaradni valamiből, hogy elkezdd újra felfedezni azt, amit itt és most van. Nyitottan és kíváncsian. Önmagadért.