Tudatos jelenlét és önelfogadás
Vannak, akik számára az önelfogadás nem minden helyzetben jön magától. Ha időnként veled is előfordul, hogy indokolatlanul szigorú vagy magadhoz, mert nehezen viseled a kudarcokat vagy félsz attól, hogy mi lesz, ha hibázol vagy rossz döntést hozol, akkor ez a blogposzt neked szól.
Ha valamivel nem vagy elégedett az életeddel, vagy saját magaddal kapcsolatban, nehézséget okozhat, hogy elfogadd magad „így is”. Pedig lehet, hogy már elmozdultál valamilyen irányba, de még nem érkeztél meg oda, ahol lenni szeretnél, és ebben a furcsa köztes állapotban nem érzed igazán komfortosan magad, kihívást jelent számodra a teljes önelfogadás.
Feltételek börtönében
Az érdekes az, hogy sokan egészen konkrét feltételekhez kötjük azt, hogy teljes elfogadással viszonyuljunk önmagunkhoz: majd, ha végzek mindennel, amit mára beterveztem, majd, ha lefogyok 10 kilót, majd, ha férjhez megyek, majd, ha megkapom azt az állást, … Ha te is állítottál már magad elé ilyen feltételeket, akkor tudod, miről beszélek. Ilyenkor az önelfogadást valamilyen vágyott jövőbeli állapot eléréséhez kötjük (legyen az egészen közeli vagy jóval távolabbi időpontban), és ehhez az elképzelt ideális állapothoz hasonlítjuk a mostani önmagunkat. Úgy gondolkodunk, hogy az önelfogadás majd jön magától, ha végre teljesítettük a saját magunk által szabott feltételt.
Itt és most
Csakhogy az önelfogadás nem olyasmi, ami majd egyszer bekövetkezik a jövőben, ha az általunk elvárt feltételek teljesülnek. Az önelfogadás mindig a jelenben létezik, itt és most. Ebben a pillanatban. Azt jelenti, elfogadod azt, ahogy és amilyen most, ebben a pillanatban vagy. Elfogadod magad feltételek nélkül, nem számít, hogy hol tartasz az utadon. Elfogadod magad úgy, ahogy vagy és ítélkezésmentesen, szeretettel tekintesz önmagadra, bármi történjen is, bárhogyan alakulnak is a dolgok. Elfogadod magad akkor is, ha nem sikerül minden feladattal végezned, akkor is, ha még mindig van rajtad 8 kiló plusz, akkor is, ha még keresed az igazit, és akkor is, ha mégsem te kapod meg azt az állást. Elfogadod magad a hibákkal, a tökéletlenségekkel, a kudarcokkal együtt, úgy, ahogy vagy.
Egy egyszerű gyakorlat, amit bármikor kipróbálhatsz
Most egy pillanatra hunyd le a szemed, vegyél néhány mély levegőt, és kezdj el befelé figyelni. Képzeld el, hogy teljes elfogadással, mindenféle ítélkezés és elvárás nélkül, szeretettel viszonyulsz önmagadhoz. Milyen érzés? Hol jelenik meg a testedben? Társul hozzá valamilyen kép is? Vagy esetleg beugrik valamilyen szín, hang vagy illat? Milyen érzés a teljes önelfogadás állapotában lenni? Időzz el egy kicsit ebben az állapotban, tölts el itt néhány percet (ha jól esik, és van időd, akár többet is) és raktározd el magadban azt, amit most érzel. Kinyithatod a szemed.
Hogyan változna az életed, ha mostantól ez így maradna? Ha ez az érzés ott maradna veled, puha takaróként ölelve körül? Próbáld ki egy napra, hogy bármi történjen is, nem ítélkezel és nem teszed feltételektől függővé azt, hogy elfogadd magad. Erre a napra fordulj teljes elfogadással önmagad felé. Akkor is, ha nem sikerül mindent kipipálnod a teendőlistádról, amit aznapra terveztél. Akkor is, ha negatív érzések kavarognak benned. Akkor is, ha nem nyújtottál maximális teljesítményt. Akkor is, ha valamiben ma kudarcot vallottál. Csendes megfigyelőként szemléld magad kívülről és figyeld, milyen belső párbeszédek zajlanak benned. Akár le is írhatod a gondolataidat a nap során, hogy lásd, mi okozott kihívást és mi az, ami könnyen ment.
Ha bármikor azon kapod magad, hogy elindul a negatív belső párbeszéd és jönnek a „majd akkor, ha” kezdetű gondolatok, hunyd le a szemed, és próbáld meg felidézni azokat az érzéseket, amiket a teljes önelfogadás állapotában éltél meg. Tudatosítsd magadban, hogy a döntés mindig a te kezedben van: bármelyik pillanatban visszatérhetsz ehhez az állapothoz, a feltétel nélküli önelfogadás tiszta érzéséhez. Olyan ez, mint egy biztonsági háló, ami mindig ott van alattad és nem engedi, hogy lezuhanj, bármi történjen is. De ezt a hálót csak te alakíthatod ki és erősítheted meg saját magadnak.
Ha úgy érzed, van még dolgod az önelfogadással, erősítsd ezt a hálót napról napra azzal, hogy felidézed, milyen érzés a teljes önelfogadás állapotában lenni. Térj vissza gondolatban ehhez az érzéshez minden alkalommal, amikor a belső kritikusod hangja felerősödik és figyeld, hogy milyen változásokat hoz az életedbe!
Megjelent az Újratervezés Magazin 4. számában