Ha te is gondolkodtál már ezen vagy kaptál másoktól ilyen megjegyzést, akkor van egy jó hírem. Nyugi, nincs veled az égvilágon semmi baj. Az agyad teljesen normálisan működik és a túlélésedet próbálja segíteni. Furán hangzik? Akkor olvass tovább.

Evolúciós örökségünk

Az agyunk negativitásra van programozva. Kiábrándítóan hangzik? Pedig ha nem így lenne, én sem írhatnám ezt a cikket, hiszen ez a tulajdonság őseink túlélését szolgálta.

Működés közben az agyunk folyamatosan monitorozza a potenciális veszélyeket, amik a környezetünkben vagy bennünk felbukkanhatnak. Barlanglakó őseink számára ugyanis a túlélés kulcsa volt, hogy képesek legyenek időben észlelni az életüket esetlegesen fenyegető helyzeteket, például észrevenni a bokorban meglapuló kardfogú tigrist és időben elmenekülni.

Őseink tehát megszokták, hogy az életben maradáshoz minden apróságra azonnal reagálniuk kell, még akkor is, ha utólag kiderült, hogy a bokor egy ártalmatlan kismadár miatt rezzent meg. Egy ilyen tévedés az életükbe kerülhetett volna.

Azok az őseink, akik inkább vidáman üldögéltek a fa alatt, a naplementében gyönyörködve, valószínűleg nem túl nagy arányban élték meg a másnapot. Így hát azok örökítették tovább a génjeiket, akiknek az agya a negatív, potenciálisan veszélyes hatások folyamatos figyelésére volt ráhangolódva.

Ezt az evolúciós örökséget hordozzuk magunkban ma is. Bár az életünket már nem fenyegeti a kardfogú tigris, és a mai modern világban már nem lenne szükség a környezet állandó monitorozására a túlélésünk érdekében, a rossz hír az, hogy az agyunk még mindig ugyanúgy működik. Arra vagyunk huzalozva, hogy jobban emlékezzünk a negatív dolgokra, a pozitívakat pedig viszonylag gyorsan felejtsük el. Ezt a jelenséget úgy hívják: negatív torzítás.

 A teflon és a tépőzár

Rick Hanson amerikai neuropszichológus szemléletes hasonlata szerint az elménk úgy viselkedik a negatív dolgokkal, mint a tépőzár, amibe szinte kitörölhetetlenül beleragadnak a negatív élmények.

Amikor viszont pozitív dolgokról van szó, az elme olyanná válik, mint a teflon: a pozitív élmények szinte azonnal, nyom nélkül lecsúsznak a felületéről.

A negatív torzítás jelensége okozza azt is, hogy a semleges eseményeket is hajlamosak vagyunk inkább negatívan értelmezni, mintsem pozitívan. Agyunk ezzel valójában jót akar nekünk, hiszen éppen azon munkálkodik, hogy megvédjen bennünket a lehetséges veszélyektől. (Bár ez aligha vigasztal minket, amikor éjszaka alvás helyett a plafont bámulva fekszünk az ágyban, a kollégánk rosszindulatú megjegyzésén kattogva.)

Talán ezek után nem lesz nagy meglepetés, hogy a negatív torzítás hozadéka az is, hogy a jövőre gondolva hajlamosak vagyunk túlbecsülni a lehetséges negatív kimenetelek valószínűségét, és jelentősen alulbecsülni a pozitívumokét. Ebből születnek meg szinte észrevétlenül az aggódás, túlagyalás és szorongás nyomasztó gondolatkörei.

A negatív torzítás hasznos dolog a túlélésünk szempontjából, de a mindennapjainkat eléggé meg tudja keseríteni.

Kiút a negatív torzítás útvesztőjéből

A jó hír, hogy az agyunk átprogramozható és meg tudjuk tanítani neki, hogy több időt töltsön a jó dolgokban való elmerüléssel, mint a negatív gondolatkörökkel és a problémáinkon való kattogással. Egy kis gyakorlással tudatosan kiegyensúlyozhatjuk a negatív torzítás bosszantó hatásait.

A tudatos jelenlét eszközei abban segítenek, hogy az agyunk automatikus működési módjait tudatosan felülírjuk. A meditáció különféle formái és a hétköznapokba könnyen beilleszthető, egyszerű mindfulness gyakorlatok mind-mind ahhoz járulnak hozzá, hogy agyunk működését és ezzel az életünket is egy jobb irányba hangoljuk.

Így erősíthetjük azt a képességünket, hogy gyakrabban észrevegyük a jó dolgokat, és közben csökkenteni tudjuk agyunk automatikus reaktivitását a negatív dolgok irányába. Ez nem azt jelenti, hogy a negatív dolgoktól elfordulunk és nem veszünk róluk tudomást, hanem mindössze azt, hogy megtanuljuk a helyükön kezelni őket, felismerjük, hogy mi történik, és tudatosabb döntéseket hozunk a mindennapi életünkben.

Így ellensúlyozhatod a negatív torzítás hatásait

Fogadd be a jót

Elkezdheted gyakrabban észrevenni a pozitív dolgokat és tudatosan elidőzni ezekben a tapasztalatokban. Az elme megszokta, hogy a negatívra rögtön reagál, ezért fokozatosan meg kell neki tanítanunk, hogy a pozitív dolgokban is biztonságosan el tudjon időzni, ahelyett hogy azonnal továbbrohanna. Amikor valami jó dolog történik veled, vagy felidézel magadban egy kellemes emléket, maradj vele egy kicsit és merülj el a pozitív érzésekben. Már 15-20 másodperc is elég lehet, hogy az agy regisztrálja és elraktározza a pozitív élményt.

Ismerd meg az elméd működését

Azzal, hogy megismered az elméd működését, megtanulhatsz tudatosabban bánni a negatív gondolatokkal ahelyett, hogy beléjük gabalyodnál és teljesen elvesznél bennük. Az egyik kiutat az jelentheti a negatív torzítás útvesztőjéből, hogy tudatos vagy a benned zajló folyamatokra, de nem azonosítod magadat az elméd tartalmával, hanem képes vagy kívülről, egy kis távolságból szemlélni azt, hogy mi zajlik az elmédben.

Tedd a hála gyakorlását a mindennapjaid részévé

A hála gyakorlása segít áthangolni a negatív torzítás útvesztőiben elveszett elmét. A hála gyakorlásával fokozatosan erősödni fog az a képességünk, hogy megtanuljuk gyakrabban észrevenni és tudatosítani azt is, hogy mennyi jó dolog van körülöttünk és bennünk – már most is. Kezdheted például a hálanaplóval, amihez itt találsz egy kis segítséget.

Agyunk velünk született negativitása talán bosszantó, mégis ennek köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk. Egy kis tudatossággal pedig megtanulhatjuk ellensúlyozni ezt a tulajdonságot, hogy az élet örömei mellett se menjünk el észrevétlenül.

A 8 hetes stresszcsökkentő mindfulness tanfolyamokon együtt indulunk felfedezőútra a mindfulness világában, hogy az életünket egy kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb és örömtelibb irányba kormányozzuk. Kattints ide az aktuális programokért.

Forrás:

• Rick Hanson – Richard Mendius: Buddha-agy, Agykontroll, Budapest, 2012
• Overcoming negativity bias