Változás, te félelmetes!
A változás sokszor félelmetes. Ijesztő még belegondolni is, hogy ezentúl valami más lesz, mint eddig.
De miért félünk annyira a változástól?
Mert minden, ami utána jön, ismeretlen még. Mert nem tudjuk, mi vár ránk, ha elhagyjuk a biztonságot jelentő múltat és elindulunk a bizonytalan jövő felé. Mert el kell engednünk valamit, amit már ismerünk, de még nem tudjuk biztosan, mi fog történni ezután.
Gyakran még akkor is így van ez, ha pontosan tisztában vagyunk vele, hogy az a helyzet, amiben eddig voltunk és amiben jelenleg is vagyunk, minden csak nem jó nekünk. De mégis kényelmesebb, ha a biztonságos komfortzónánkon belül maradunk. Foggal-körömmel kapaszkodunk abba, amit már ismerünk.
Amikor először felmerül bennünk a változás gondolata, legtöbbször gyorsan el is hessegetjük. Aztán a gondolat csak nem hagy minket nyugodni, újra és újra visszatér. Vele együtt pedig jön rengeteg kérdés:
De mi lesz, ha nem sikerül? Nem vagyok én ehhez túl öreg? Mit fognak szólni mások? Meg merjem próbálni? Mi lesz, ha hibázok? Nem túl kockázatos ez? Mi van, ha csalódást okozok? És ha rosszul döntök? Nem lenne jobb mégis maradni? Képes vagyok rá? Mi lesz, ha kudarcot vallok? Mi lesz, ha nemet mondok? Mi lesz, ha igent mondok? Mi lesz, ha nem úgy alakul, ahogy terveztem?
A számtalan kérdés ellenére valahol továbbra is ott motoszkál bennünk a gondolat, hogy olyan jó lenne…
Aztán mégis kifogásokat gyártunk és próbáljuk magunkat lebeszélni arról, hogy változtassunk:
Mások ezt sokkal jobban tudják nálam. Úgysem lenne rá elég időm. Kevés vagyok én ehhez. Túl sok szervezést igényel. Túl sok mindent kellene feladnom. Nem tudom, hogyan tovább. Úgy érzem, senki sem támogat. Nem vagyok elég jó. Nem vagyok elég erős. Senki nem fog komolyan venni. Ez most nem férne bele anyagilag. Túl sok lemondással járna. Nem tudnám elviselni, ha kudarcot vallanék. Végülis, jó ez így, ahogy most van. Lehetne rosszabb is. Tudom, mit kellene tennem, de nem merem meglépni. Talán, ha magabiztosabb lennék…
A sok-sok kétség, kérdés és kifogás ellenére talán mégis úgy érzed, érdemes lenne megpróbálni. Valójában izgatott vagy, de közben a félelem még dolgozik benned. Titokban arról álmodozol, hogy milyen jó lenne változtatni, de még mindig nem vagy benne biztos, hogy jó ötlet-e. Az egyik pillanatban lelkes vagy, a másikban meg inkább lebeszéled magad. Valahogy úgy, mint amikor a rajzfilmekben a főhős egyik vállán ott ül az angyal, a másikon meg az ördög és mindkettő folyamatosan duruzsol a fülébe. Te melyikre hallgatnál inkább? Arra a hangra, amelyik le akar beszélni vagy arra, amelyik buzdít, bátorít?
Hagyod magad eltántorítani vagy szembenézel a félelmeiddel? Engeded, hogy a félelem átvegye az irányítást vagy összegyűjtöd a bátorságodat, hogy változtass? Mert a változáshoz bátorság kell. De a bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz, hanem azt, hogy a félelmeidet legyőzve úgy döntesz, mégis cselekszel. Mert van, ami még a félelmeidnél is fontosabb. Ez az, ami segít megtenni az első lépést. Az első lépést a változás felé. Nálad mi lesz az?